a suttogásodban elvesznek a szavak.
amit hallok, csak a nedves lihegésed.
arrébb löklek, hogy tudd, undorodom tőled.
a homályban, odakint sikítanak a fények
a Holdat félszegen bámulom a piszkos ablakon át
a te arcodra viszont már emlékezni sem tudok.
émelyít a forróság, kapkodom a levegőt
hallgatok és forgolódom, köhögök
és bámulok a sápadt pirkadatba.
szégyen!
gyalázat!
kiabálok, hangom reked, s fejem zúgja
lelkem viharát.
ó, igen, giccs a köbön, felejtsd el, komám
mert nincs lélek, szív sem, nem adtak
hazug vagyok, felkötnek hajnalban.
nem kérek kegyelmet, ez itt a jég dala
megfagyok, széttörök. valaki imáid füleli,
de a szilánkok felsértik fáradt talpadat.
