Danse macabre

" Vajon éber tudatodból fakadnak-e viselkedésed képei, hogy
Mit engedsz meg s mit nem
És vajon mi az, amit én megengedek
Hogy ne engedjem láttatását annak, mit igazából
Engedhetek.
Ott.
Mély-benn.
S testem minderre csak reflex,
Puszta ledér kengyel
Mit hevesen szorít meg súlya testednek, s így
Roppanok össze szépen
Követelő leheleted dicsfényében,
Elélvezve még utoljára,
Saját véremben. "
---
S tűnődik még magában
Tűnődik az istenverte,
Megkínzott mazochista.
Fájdalmának gyönyörtengere,
Míg apadni látszik lassan
Pirosló lávája, testének kéjleve
Addig alatta táncolva összeolvad.

Megalvadnak a nedvek,
Zsibbadtan kihűlnek
Mint ábrándoknak forró ágya
Melyeket elkerget a hajnal.
S nem tűnődik többé a mazochista,
Szenvedélyének végső dobbanása
Megremeg szívében csöndjébe szállva.

Mögötte csak anyag,
Korhadt matéria.
Fölötte glória.
Valahol távolabb
Megkondul egy harang.

'12. 02. 10.