Egy koromsötét erdőben
Kigyulladt a legapróbb szikra
És lángra lobbant
Ahogy én magam
Ahogy én magam
A nevem Isobel
Magamat vettem el
A szerelmem Isobel
Magának éli az életet.
Egy szívben, ami porral van tele
Él egy teremtmény, amit úgy hívnak:kéj.
Mindig meglepetést okoz és ijesztget
Mint ahogyan én
Mint ahogyan én
Akkor teszi meg, amikor akarja
Az éjjeli lepke közvetíti üzenetét
Megjelenik nyakadon váratlanul
Csendben mászik
Egyszerű mentség...
Egy toronyban, ami acélból van
A természet alkut kovácsol
Hogy felemelkedjen a csodálatos Pokol.
