egy emberben,
s már hamvad a kegy
míg mállik a jóhiszem
roppan könnyű csontod
a padkán, hurcolt poraid
szállnak el.
higgyél egy istenben,
s integet a vörös határ,
a tölgyek alja megremeg.
bátraké a foszlott zászló,
diadalt ül még a félelem:
tagadd le.
vagy ne higgy semmiben,
állj meg alant vigyázzba
szemközt a valósággal
némán tűrve remélj
és remélve tűrj:
életet.
