Ki tudja, mi a jó?
Vígan élni, ölelni mohón?
Nézz oda, kedvesednek piros ajka megcsillan a napfényben...
De ki tudja megmondani, mi a Nekem való?
Kígyószemű gonosz herceg!
Elátkozott tengerlelkű hableány!
Összefűzi őket a kártyavető ráncos keze
Holtukban is úgy nyugszanak ezek már...
Ártatlan fehérszívű angyal!
Bűbájarcú vérszívó bestia!
Baldachin nászágyuk nem más, mint a fekete ég maga.
Jól mulat az éjjel a műsoron a Sátán fia.
Mi tagadás, szép ez a kacsalábon forgó vár!
Erősek a falai, kemény téglából vannak azok összerakva.
Innen, ha bemész, édes fiatal arám, nem jössz ki soha.
De hát mi fán teremne a kínzó vágy, hogy ilyet kívánj!
Bolondozik viselt eszem nekem is már...
Egyesüljetek hát, szerelmespárok!
Csókoljatok forrón és járjatok táncot!
Romlottul szent köteléketek forrjon össze az örökkévalósággal
Ártatlanul bűnös szenvedélyetek váljon eggyé a halállal.
De mit vetsz nekem, te vén csaló?
Te meg tudod tán mondani mi a Nekem való?
