vágyom, hogy
felhők közül a napsugár
kibújjon, rám
mosolyát vesse
hajamat beborítsa
testemet beragyogja
a fénynek oltalmára
vágyom, mint anyja
melegére a megrettent
gyermek.
én is így születtem,
egykor, hol a mély magából
kilökött, mag
mi sötétségben fogant meg
menedéket nem lelt felszínen,
ordítozó embertömeg között.
arcuk viasz, szemeik helyén lyukak
tátongják a különbséget.
ők vagyok én, én vagyok ők
közöttük állok, s vágyok tovább,
fényt remélve.
