magával ragad a folyó ár
másutt beborít a hömpölygő tűzláva
most meg futsz a jeges lavina elől, de már érzed, hogy hiába
itt a pillanat: hogy megállj, gyáva.
hová mentél eddig?
mit kerestél?
hová tartott az utad, az a végtelen nagy utad?
valami hajtott, beburkolt, ösztönzött, hogy rohanj
te remegve reszkettél az elmosódott idegen világban
homály födte tájak tömkelege borult eléd lassan, majd gyorsan
...lassan,gyorsan...
mondtad: rohanás minden, hajsza a küldetésem: az élet
hát hol jársz most, te féktelen ember?
nem tudod, hogy ki vagy, te szerencsétlen
megérte?
ne fuss el Magad elől, mert Ő hamar kielőz
s kegyelmet nem ismerve, szívedet széthasítva arcon köp
s megkérdezi: Ki vagy te?
adj nekem választ, és elengedlek menten
de addig nem menekülhetsz, mert ahova mászol mint egy féreg, nem más, csupán: a veszted
gondolkozz, pihenj le, aludj egy keveset, és láss álmot, valódit
aztán nézz mélyen bele abba a nagy tátongó,sötét szakadékba, és ugorj bele!
jól szívd magadba az érzést, ami zuhanás közben beléd mar, repülj vele!
majd kapd el a szelet, ami be-befúj oda, és szállj vissza, fel, fel!
mondd el mit láttál, mondd el !
láttad magad?
tudod ki az?
megnyugodtál, higgadtabb vagy már?
hát akkor most gyerünk, rohanhatsz tovább!
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 23., hétfő
Hazugságban éltem!
Egy olyan misztikum oldódott meg a mai nap folyamán, hogy ezt ki kell írnom magamból.
Továbbá hadd ajánljam fel magamat elrettentő például, hogy ennyire baromállat idióta is tud
lenni valaki. Több szempontból is.
Hamvas gyermekkorom óta kísértett engem egy videoklip, amelyet anno párszor a tévében
láttam.(Bárcsak arra is emlékeznék milyen csatornán, de hát rohadt kicsi voltam még, sac/kb olyan 5-6 éves. Innen feltételezem azt is mellékesen, hogy akkor már egy jól bevált slágerként sugározhatták, hiszen maga a dal és a kipje '92-ből származik, 2 éves korából meg azért nem hiszem, hogy sok minden megmarad az embernek. Legalábbis a tudata felszínén.) Viszont tudom, hogy bennem akkor ez a videó olyan mély nyomokat hagyott(főként a vége felé a gyerekellopós rész) hogy annak ellenére, hogy azóta érdekes módon nem is láttam(pedig megeshetett volna éppen laza 12-15 év alattXD), de a mai napig nem felejtettem el. De itt közel sincs vége a dolognak. A csavar ott kezdődik igazából,hogy hogy magát a dalt, rengetegszer játsszák mindenféle rádiók,(Grammyt is nyert) és persze ezt tapasztalatból tudom, és tudtam azt is, hogy ez az a bizonyos szám, aminek a klipjébe...szal igen, és elmondhatom, hogy talán a régi emlék miatt is, meg azért is, mert CSAK, igazán szeretem és kedvelem ezt a nótát. Csakhogy az volt a bibi, hogy egyszer sem tudtam elcsípni, ahogy valaki bekonferálja az előadót,ill. a szám címét. Na de a lényeg az, hogy időközben mindenféle külső behatás nélkül gyökeret vert bennem az a tévhit, hogy ez egy Bon Jovi szám. Sajnos ezt sem tudom felidézni, hogy ez mégis hogy sikerült, csak azt tudom, hogy mai napig ebben a hitben éltem. Sziklaszilárd meggyőződésem volt róla. Maga az indíték egyébként a két énekes hangjának (szerintem rendkívűl feltűnő) hasonlósága lehetett, sőt, volt, de poén, hogy mindig mikor hallottam azon morfondíroztam, hogy mégis micsoda egy Bon Jovi-szám ez. Mármint annyira nem olyan hangzás pl, mint a többi.XD(de am még külsőre is hasonlítanak picit sztem-mondjuk ez a David Pirner inkább ilyen fiatal Axel Rose 2 is lehetne) De ez kevés volt ahhoz, hogy megingasson. sőt, még az is, mikor nem egy, nem két embernek említettem életem folyamán azt a bizonyos BJ klipet és számot és persze csak néztek rám. Mondjuk ezen a ponton meg is nyugodhatok, hogy nem csak én vagyok olyan defektes, hiszen ha nagyon vágta volna valaki is közülük hogy mi van, már rég tudnám az igazságot,pedig itt még "nagyon vágásra" se volt szükség, mert ezt a videót kb. mindenki látta már min. egyszer sztem, de hát ezek szerint másokon hamar túlment. Jobb esetben. Vagy nem, de akkor csak úgy tettek, mintha figyelnének, miközbe erről pofáztam.XD(Nem mintha kb. előadást tartottam volna róla.) Na mindegy. A lényeg, hogy a mai dicsfényes napon egyszercsak eszembe jutott ez a szám, és eltökéltem, hogy most akkor is kiderítem, hogy mi van. Most hadd ne részletezzem, de kb. a BJ lemezek átrágása, youtube és miegyéb után valami folytán soha nem látott naiv optimizmussal írtam be a gugliba(nem röhög!):"ellopják a gyereket klip". És mit ad Isten, meg is találtam! Talán az összes közül az az egy volt, ami erre vonatkozott, de ezek után kit érdekel. A továbbiakban :-O fejjel vettem tudomásul, hogy az előadó egy bizonyos Soul Asylum nevű zenekar, amelyet 1983ban alapítottak, és legnagyobb
meglepetésemre a mai napig aktívak, ill. 9 lemezük jelent már meg, jelenleg pedig az újon dolgoznak. Az "ominózus" dal címe pedig a szövegből ismerősen csengő Runaway train, a Grave Dancers Union c.albumról. Itt kezdtem kicsit megint tudatlan hülyének érezni magam, de jobban elgondolkodva megállapítottam magamban, hogy szerintem rajtam kívül még relatíve sokan ilyen szinten állhatnak az együttessel, hiszen enyhén szólva nem minden idők egyik legnagyobb rockbandájáról beszélünk ugyebár. Pontosabban azért nem ilyen szinten, de ilyen "Húúú Runaway train" szinten lehet
minden civil, nem-SA-rajongó egyed, és ez nem véletlen.(MERT SEMMI NEM AZ RRR)
Belehallgattam egyébként utólag más ismertebb számokba is, nem rosszak, de annyira nem fogtak meg,ez is csak a Runaway train különleges voltát bizonyítja.
Ezek után azért már be(vagy ki?O.o) is rakom:)(nem egy könnyed anyag, tény):
Call you up in the middle of the night
Like a firefly without a light
You were there like a blow torch burnin'
I was a key that could use a little turnin'
So tired that I couldn't even sleep
So many secrets I couldn't keep
Promised myself I wouldn't weep
One more promise I couldn't keep
It seems no one can help me now
I'm in too deep
There's no way out
This time I have really led myself astray
Runaway train never goin' back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here nor there
Can you help me remember how to smile
Make it somehow all seem worthwhile
How on earth did I get so jaded
Life's mystery seems so faded
I can go where no one else can go
I know what no one else knows
Here I am just drownin' in the rain
With a ticket for a runaway train
And Everything seems cut and dry
Day and night, earth and sky
Somehow I just don't believe it
Bought a ticket for a runaway train
Like a madman laughin' at the rain
Little outta touch, little insane
Just easier than dealin with the pain
Runaway train never comin' back
Runaway train tearin' up the track
Runaway train burnin' in my veins
I runaway but it always seems the same(azt meg vki mondja majd má meg privátba, ha netán tudja, hogy ki is a csajszi, aki a fiatal kocsibapapóhozbeszállós prostit játssza, mert rohadtul idegesít hogy nem jön az agyamba, holott annyira ismerős, és sehol nem írnak róla a klip kapcsán, még ilyet)
Továbbá hadd ajánljam fel magamat elrettentő például, hogy ennyire baromállat idióta is tud
lenni valaki. Több szempontból is.
Hamvas gyermekkorom óta kísértett engem egy videoklip, amelyet anno párszor a tévében
láttam.(Bárcsak arra is emlékeznék milyen csatornán, de hát rohadt kicsi voltam még, sac/kb olyan 5-6 éves. Innen feltételezem azt is mellékesen, hogy akkor már egy jól bevált slágerként sugározhatták, hiszen maga a dal és a kipje '92-ből származik, 2 éves korából meg azért nem hiszem, hogy sok minden megmarad az embernek. Legalábbis a tudata felszínén.) Viszont tudom, hogy bennem akkor ez a videó olyan mély nyomokat hagyott(főként a vége felé a gyerekellopós rész) hogy annak ellenére, hogy azóta érdekes módon nem is láttam(pedig megeshetett volna éppen laza 12-15 év alattXD), de a mai napig nem felejtettem el. De itt közel sincs vége a dolognak. A csavar ott kezdődik igazából,hogy hogy magát a dalt, rengetegszer játsszák mindenféle rádiók,(Grammyt is nyert) és persze ezt tapasztalatból tudom, és tudtam azt is, hogy ez az a bizonyos szám, aminek a klipjébe...szal igen, és elmondhatom, hogy talán a régi emlék miatt is, meg azért is, mert CSAK, igazán szeretem és kedvelem ezt a nótát. Csakhogy az volt a bibi, hogy egyszer sem tudtam elcsípni, ahogy valaki bekonferálja az előadót,ill. a szám címét. Na de a lényeg az, hogy időközben mindenféle külső behatás nélkül gyökeret vert bennem az a tévhit, hogy ez egy Bon Jovi szám. Sajnos ezt sem tudom felidézni, hogy ez mégis hogy sikerült, csak azt tudom, hogy mai napig ebben a hitben éltem. Sziklaszilárd meggyőződésem volt róla. Maga az indíték egyébként a két énekes hangjának (szerintem rendkívűl feltűnő) hasonlósága lehetett, sőt, volt, de poén, hogy mindig mikor hallottam azon morfondíroztam, hogy mégis micsoda egy Bon Jovi-szám ez. Mármint annyira nem olyan hangzás pl, mint a többi.XD(de am még külsőre is hasonlítanak picit sztem-mondjuk ez a David Pirner inkább ilyen fiatal Axel Rose 2 is lehetne) De ez kevés volt ahhoz, hogy megingasson. sőt, még az is, mikor nem egy, nem két embernek említettem életem folyamán azt a bizonyos BJ klipet és számot és persze csak néztek rám. Mondjuk ezen a ponton meg is nyugodhatok, hogy nem csak én vagyok olyan defektes, hiszen ha nagyon vágta volna valaki is közülük hogy mi van, már rég tudnám az igazságot,pedig itt még "nagyon vágásra" se volt szükség, mert ezt a videót kb. mindenki látta már min. egyszer sztem, de hát ezek szerint másokon hamar túlment. Jobb esetben. Vagy nem, de akkor csak úgy tettek, mintha figyelnének, miközbe erről pofáztam.XD(Nem mintha kb. előadást tartottam volna róla.) Na mindegy. A lényeg, hogy a mai dicsfényes napon egyszercsak eszembe jutott ez a szám, és eltökéltem, hogy most akkor is kiderítem, hogy mi van. Most hadd ne részletezzem, de kb. a BJ lemezek átrágása, youtube és miegyéb után valami folytán soha nem látott naiv optimizmussal írtam be a gugliba(nem röhög!):"ellopják a gyereket klip". És mit ad Isten, meg is találtam! Talán az összes közül az az egy volt, ami erre vonatkozott, de ezek után kit érdekel. A továbbiakban :-O fejjel vettem tudomásul, hogy az előadó egy bizonyos Soul Asylum nevű zenekar, amelyet 1983ban alapítottak, és legnagyobb
meglepetésemre a mai napig aktívak, ill. 9 lemezük jelent már meg, jelenleg pedig az újon dolgoznak. Az "ominózus" dal címe pedig a szövegből ismerősen csengő Runaway train, a Grave Dancers Union c.albumról. Itt kezdtem kicsit megint tudatlan hülyének érezni magam, de jobban elgondolkodva megállapítottam magamban, hogy szerintem rajtam kívül még relatíve sokan ilyen szinten állhatnak az együttessel, hiszen enyhén szólva nem minden idők egyik legnagyobb rockbandájáról beszélünk ugyebár. Pontosabban azért nem ilyen szinten, de ilyen "Húúú Runaway train" szinten lehet
minden civil, nem-SA-rajongó egyed, és ez nem véletlen.(MERT SEMMI NEM AZ RRR)
Belehallgattam egyébként utólag más ismertebb számokba is, nem rosszak, de annyira nem fogtak meg,ez is csak a Runaway train különleges voltát bizonyítja.
Ezek után azért már be(vagy ki?O.o) is rakom:)(nem egy könnyed anyag, tény):
Call you up in the middle of the night
Like a firefly without a light
You were there like a blow torch burnin'
I was a key that could use a little turnin'
So tired that I couldn't even sleep
So many secrets I couldn't keep
Promised myself I wouldn't weep
One more promise I couldn't keep
It seems no one can help me now
I'm in too deep
There's no way out
This time I have really led myself astray
Runaway train never goin' back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here nor there
Can you help me remember how to smile
Make it somehow all seem worthwhile
How on earth did I get so jaded
Life's mystery seems so faded
I can go where no one else can go
I know what no one else knows
Here I am just drownin' in the rain
With a ticket for a runaway train
And Everything seems cut and dry
Day and night, earth and sky
Somehow I just don't believe it
Bought a ticket for a runaway train
Like a madman laughin' at the rain
Little outta touch, little insane
Just easier than dealin with the pain
Runaway train never comin' back
Runaway train tearin' up the track
Runaway train burnin' in my veins
I runaway but it always seems the same(azt meg vki mondja majd má meg privátba, ha netán tudja, hogy ki is a csajszi, aki a fiatal kocsibapapóhozbeszállós prostit játssza, mert rohadtul idegesít hogy nem jön az agyamba, holott annyira ismerős, és sehol nem írnak róla a klip kapcsán, még ilyet)
2010. augusztus 10., kedd
Fantázia és kétely
Adeodath:
-Tudod, néha furcsa dolgokat látok. Arra gondolok, mikor teljesen magamnál vagyok, mindenféle potenciális tudatmódosító hatástól mentesen, csak úgy, például egy teljesen szoványos éjjel.Vagy máskor. De legtöbbször éjjel jönnek elő.
Agathon:
-De mik? Miket látsz?
Adeodath:
- Most magadban biztosan arra gondolsz:szellemeket. Nem. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ebben a pillanatban a szellem fogalmát, mint olyat, értelmezed. Komplexebb és szétágazóbb, nem egyszer banálisan hétköznapi jelenségekről van szó. Hétköznapiakról, de mégsem. Látni vélek olyanokat, amelyekről tudom, hogy valójában nem azok, amiknek hiszem őket, nem olyan a formájuk, nem olyan a színűk...
nem élnek. Érted? Nem látok valójában semmit, csak belelátok a dolgok eredeti, mindenki által ismert szubsztanciájába valami mást, ami megváltoztatja azt, sokszor épp ezek attribútumai segédkeznek ebben. És mivel belelátok, ez nem lehet más, mint a fantáziám. A fantáziám adrenalinéhes kavalkádja. Ránézek egy tárgyra, egy emberre, egy állatra, és látom valamilyennek, valaminek, mert félek tőle. Mindig is féltem, rettegtem belül, de ezt a konkrét helyzetben akkor tudom, nem lennék képes megfogalmazni. Ránézek egy másik tárgyra, egy másik emberre, egy másik állatra, és csodálatot ébreszt bennem. És késztetést érzek, hogy újra és újra ráemeljem tekintetem egy ellopott pillanatban talán. Szeretek valakit és úgy hiszem, ő Jó. Gyűlölök egy másik embert, és a szememben rosszabb, mint a sátán maga. Igen, tudom itt már nem csak fantáziáról van szó, sőt. De csak azért mondtam el az utóbbiakat, hogy jobban átérzed, miről beszéltem az elején. Amiket látok, azt a fantáziám szüli, az érzések miatt, amelyeket generál. Mondhatnám úgy is: előás. Onnan a feketén morajló, végeláthatatlan bugyrokból.
Agathon:
-Igen, azt hiszem, tudom, miről beszélsz. Mindenki van így ezzel talán. Mondjuk
valakinek nincs annyi képzelőereje, mint egy másiknak.
Adeodath :
-Így van. Az ilyen ember mindig halálosan józan, és racionális gondolkodású. Nem kísérti semmilyen lidérc. Csak úgy éli a kis világát. sokszor arra gondolok, néha jó lenne ilyennek lenni úgy félórára. Mikor már elegem van az agyamból. Magamból. Aztán csupán megnyomok egy gombot, és bumm, blackout. De hogy mindig ilyen legyek? Egy életen át? Köszönöm, soha. Szegénység ez, nagy szegénység. Inkább megőrülök, de mosollyal a számon megyek el.
Agathon:
-Sokan vannak, akik csúnyán letorkolnának ezért a véleményért, mert igazán szélsőségesen fogod ezt fel. Én mindkét végpontot meg tudom érteni.
Adeodath:
-Igen, te vagy az arany középút, az aura mediocritas, kedves barátom. Ezért kedvellek. Tudom, hogy sokan felháborodnának, csak épp nem érdekel. Mi értelme a gondolkodásnak, ha az ember nem alkothat valamiről saját véleményt, csak mert, az majd másoknak nem fog tetszeni? Még szerencse, hogy a relativitás örök és mindenhol ott van.
De van valami más is, ami mindig ott lapul a hátad mögött: a kétely.
És kételkedem abban, hogy bizonyos helyzetekben,amelyeket említettem, de nem meséltem el a leghátborzongatóbb élményeim egyikét sem, tényleg csak
a fantáziám működik-e, semmi több. Mi van, édes barátom, mi van akkor, ha az a valóság?
-Tudod, néha furcsa dolgokat látok. Arra gondolok, mikor teljesen magamnál vagyok, mindenféle potenciális tudatmódosító hatástól mentesen, csak úgy, például egy teljesen szoványos éjjel.Vagy máskor. De legtöbbször éjjel jönnek elő.
Agathon:
-De mik? Miket látsz?
Adeodath:
- Most magadban biztosan arra gondolsz:szellemeket. Nem. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ebben a pillanatban a szellem fogalmát, mint olyat, értelmezed. Komplexebb és szétágazóbb, nem egyszer banálisan hétköznapi jelenségekről van szó. Hétköznapiakról, de mégsem. Látni vélek olyanokat, amelyekről tudom, hogy valójában nem azok, amiknek hiszem őket, nem olyan a formájuk, nem olyan a színűk...
nem élnek. Érted? Nem látok valójában semmit, csak belelátok a dolgok eredeti, mindenki által ismert szubsztanciájába valami mást, ami megváltoztatja azt, sokszor épp ezek attribútumai segédkeznek ebben. És mivel belelátok, ez nem lehet más, mint a fantáziám. A fantáziám adrenalinéhes kavalkádja. Ránézek egy tárgyra, egy emberre, egy állatra, és látom valamilyennek, valaminek, mert félek tőle. Mindig is féltem, rettegtem belül, de ezt a konkrét helyzetben akkor tudom, nem lennék képes megfogalmazni. Ránézek egy másik tárgyra, egy másik emberre, egy másik állatra, és csodálatot ébreszt bennem. És késztetést érzek, hogy újra és újra ráemeljem tekintetem egy ellopott pillanatban talán. Szeretek valakit és úgy hiszem, ő Jó. Gyűlölök egy másik embert, és a szememben rosszabb, mint a sátán maga. Igen, tudom itt már nem csak fantáziáról van szó, sőt. De csak azért mondtam el az utóbbiakat, hogy jobban átérzed, miről beszéltem az elején. Amiket látok, azt a fantáziám szüli, az érzések miatt, amelyeket generál. Mondhatnám úgy is: előás. Onnan a feketén morajló, végeláthatatlan bugyrokból.
Agathon:
-Igen, azt hiszem, tudom, miről beszélsz. Mindenki van így ezzel talán. Mondjuk
valakinek nincs annyi képzelőereje, mint egy másiknak.
Adeodath :
-Így van. Az ilyen ember mindig halálosan józan, és racionális gondolkodású. Nem kísérti semmilyen lidérc. Csak úgy éli a kis világát. sokszor arra gondolok, néha jó lenne ilyennek lenni úgy félórára. Mikor már elegem van az agyamból. Magamból. Aztán csupán megnyomok egy gombot, és bumm, blackout. De hogy mindig ilyen legyek? Egy életen át? Köszönöm, soha. Szegénység ez, nagy szegénység. Inkább megőrülök, de mosollyal a számon megyek el.
Agathon:
-Sokan vannak, akik csúnyán letorkolnának ezért a véleményért, mert igazán szélsőségesen fogod ezt fel. Én mindkét végpontot meg tudom érteni.
Adeodath:
-Igen, te vagy az arany középút, az aura mediocritas, kedves barátom. Ezért kedvellek. Tudom, hogy sokan felháborodnának, csak épp nem érdekel. Mi értelme a gondolkodásnak, ha az ember nem alkothat valamiről saját véleményt, csak mert, az majd másoknak nem fog tetszeni? Még szerencse, hogy a relativitás örök és mindenhol ott van.
De van valami más is, ami mindig ott lapul a hátad mögött: a kétely.
És kételkedem abban, hogy bizonyos helyzetekben,amelyeket említettem, de nem meséltem el a leghátborzongatóbb élményeim egyikét sem, tényleg csak
a fantáziám működik-e, semmi több. Mi van, édes barátom, mi van akkor, ha az a valóság?
2010. augusztus 5., csütörtök
cause i'm a creep
...and a mothafuckin' radiohead-lover-consumer.
Street spirit(Fade out)
Lucky
A wolf at the door
We suck young blood(Your time is up)
Are you hungry?
Are you sick?
Are you begging for a break?
Are you sweet?
Are you fresh?
Are you strung up by the wrists? We want the young blood
Are you fracturing?
Are you torn at the seams?
Would you do anything?
Fleabitten, motheaten?
We suck young blood
We suck young blood
Won’t let them creep in on me
Won’t let the nervous bury me
Our veins are thin
Our rivers poisoned
We want the sweet meat
We want the young blood
Exit music for a film /Romeo+Juliet/
Wake from your sleep
The drying of your tears
Today we escape
We escape
Pack and get dressed
Before your father hears us
Before all hell breaks loose
Breathe, keep breathing
Don't lose your nerve
Breathe, keep breathing
I can't do this alone
Sing us a song
A song to keep us warm
There's such a chill, such a chill
You can laugh
A spineless laugh
We hope your rules and wisdom choke you
Now we are one
In everlasting peace
We hope that you choke, that you choke
We hope that you choke, that you choke
We hope that you choke, that you choke
The best song and video ever
I am the key to the lock in your house
That keeps your toys in the basement.
And if you get too far inside
You'll only see my reflection.
It's always best when the covers up,
I am the pick in the ice.
Do not cry out or hit the alarm,
You know we're friends 'til we die.
And either way you turn
I'll be there
Open up your skull
I'll be there
Climbing up the walls
It's always best when the light is off,
It's always better on the outside.
Fifteen blows to the back of your head,
Fifteen blows to your mind.
So lock the kids up safe tonight
And shut the eyes in the cupboard.
I've got the smell of a local man
Who's got the loneliest fear.
That either way he turns - I'll be there
Open up your skull - I'll be there
Climbing up the walls
Climbing up the walls Climbing up the walls
Street spirit(Fade out)
Lucky
A wolf at the door
We suck young blood(Your time is up)
Are you hungry?
Are you sick?
Are you begging for a break?
Are you sweet?
Are you fresh?
Are you strung up by the wrists? We want the young blood
Are you fracturing?
Are you torn at the seams?
Would you do anything?
Fleabitten, motheaten?
We suck young blood
We suck young blood
Won’t let them creep in on me
Won’t let the nervous bury me
Our veins are thin
Our rivers poisoned
We want the sweet meat
We want the young blood
Exit music for a film /Romeo+Juliet/
Wake from your sleep
The drying of your tears
Today we escape
We escape
Pack and get dressed
Before your father hears us
Before all hell breaks loose
Breathe, keep breathing
Don't lose your nerve
Breathe, keep breathing
I can't do this alone
Sing us a song
A song to keep us warm
There's such a chill, such a chill
You can laugh
A spineless laugh
We hope your rules and wisdom choke you
Now we are one
In everlasting peace
We hope that you choke, that you choke
We hope that you choke, that you choke
We hope that you choke, that you choke
The best song and video ever
I am the key to the lock in your house
That keeps your toys in the basement.
And if you get too far inside
You'll only see my reflection.
It's always best when the covers up,
I am the pick in the ice.
Do not cry out or hit the alarm,
You know we're friends 'til we die.
And either way you turn
I'll be there
Open up your skull
I'll be there
Climbing up the walls
It's always best when the light is off,
It's always better on the outside.
Fifteen blows to the back of your head,
Fifteen blows to your mind.
So lock the kids up safe tonight
And shut the eyes in the cupboard.
I've got the smell of a local man
Who's got the loneliest fear.
That either way he turns - I'll be there
Open up your skull - I'll be there
Climbing up the walls
Climbing up the walls Climbing up the walls
2010. augusztus 4., szerda
Negédesség, parányi negédesség, amit magába forraszt a lelked
Hangok, olyan távolról jönnek, mégis jobban hallom őket mint a szót, mely itt zúg fejem mellett
*
Lágy, aranysárga mézbe mártom a szívem, mihelyst kitépem a helyéről, nézem ahogy mohón dobog, ahogy kétségbeesetten él...hasztalan erejét latba vetve, nem fékezve rezdül még..és még...hát nem elég?!
eljön a pillanat, mikor elvész
minden lélegzet
minden félelem
minden érzelem
és érzelem-képzet
*
utolsó sóhajommal megízlelem a mézédes vérem...
*
ott...arra...egy test lebeg egy test felett
az egyik tömör falfehér fekvő tetem, a másik homályos, átlátszik, és csüng a semmiben
nem akarom látni amit látok, reszketek, elfordítom a fejem
(de hát hogyan? nincs is fejem...)
visszanéznék, de nem tehetem...
különben nehéz kín sújt, és kővé meredek...
Hangok, olyan távolról jönnek, mégis jobban hallom őket mint a szót, mely itt zúg fejem mellett
*
Lágy, aranysárga mézbe mártom a szívem, mihelyst kitépem a helyéről, nézem ahogy mohón dobog, ahogy kétségbeesetten él...hasztalan erejét latba vetve, nem fékezve rezdül még..és még...hát nem elég?!
eljön a pillanat, mikor elvész
minden lélegzet
minden félelem
minden érzelem
és érzelem-képzet
*
utolsó sóhajommal megízlelem a mézédes vérem...
*
ott...arra...egy test lebeg egy test felett
az egyik tömör falfehér fekvő tetem, a másik homályos, átlátszik, és csüng a semmiben
nem akarom látni amit látok, reszketek, elfordítom a fejem
(de hát hogyan? nincs is fejem...)
visszanéznék, de nem tehetem...
különben nehéz kín sújt, és kővé meredek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)