Alvadt vér

(hazafelé az alvó sötétben
együgyű pátosz kísért meg,
 hogy így mondjak köszönetet:
"halandó lelkek építésze!
lépj elő, s lábad elé borulok
holtamban is csak csókkal
övezem utad nyomát,
munkád édes zamatát
ízlelve hallgatom a káosznak
szépséges dalát.")

***

egyszer valamikor
az állomás előtt állva
régi fényekkel ragyogta
be az utat a felgyulladt
szívlámpa

a város fölé néztem
ócska részeg péntekek
egymást követő gyönyöre
remegett fél-meleg táptalajon
majdnem kéjesen

most ugyanott állok
az emlékek maradnak
de az idők változnak
s könnyű kacaj sző át
egy kéjes éjszakát.

Emberesszencia

A hit még felemel.
A bűn már feloldoz.
Szende remény többet
Lyukas ideát nem foltoz.

Hideg az Isten ágya
Jársz hát át a pokolba
Hol akaratodból fakad
Minden fő erény magja.

A tornácon állva mélán
Arcát némán nézed
Szűnő tükörképednek,
Miként lepi be a ránc.