Zöld pusztán ölelkeznek egymásba a fák
Körös-körül panelrengeteg
Csak ránézek, s rögtön beleremegek
Ott, hol én járok, nem jár senki más
Sietve lépkedem utamon, s közben
Kutyaszarban taposok
Muzsikaszó a fülemben
Részeges szakállas öregúr a látószögemben
Olykor meg-megállítana egy szóra,
De dolgom van, s rohanok tova
Ahhoz, hol esténként nyugovóra térek
Nincs más hasonló fészek
Icuka néni mindig vigyáz reánk:
Serényen mossa a padlót
S közben Isten tudja miket szól
Nem rettenti el semmilyen disznóól
Végzi a dolgát nagyon jól
Reggelente, mikor véget ér álmom
Nyoszolyámból fölkelek, s kávét kívánok
De ó jaj! Ez csak vágy marad,
Hisz' elmenni a konyháig erőmből még nem futja
Olykor, ha rá is veszem magamat,
S egy bögrével kezemben a luxus-lift felvontat
Kínok között ordítok fel, elmémbe felismerés jő:
Időtelen idők óta szar a mikrohullám-sütő
Ó, Békásmegyer, te Budapest szívéből kegyetlenül
Kivetett drága föld!
Ahová csak szegény diákoknak vonattal lehet eljutni,
S még az is zöld!
...fürkésző tekintetű munkásemberek közt utazom,
S a parányi ablakon mindjárt kiugrom
Cimborám, ha erre vet a Sors
Vésd jól eszedbe: itt vagy Békáson
Szellemének szava megkísért,
Fennkölt suttogása a füledbe döf:
"Megszoksz vagy megszöksz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése