Nyitva kis ablakom
Szárnyal tudatom
Süvít, mint a szél
A Végtelen felé
Nyitva a nagy Mindenség
Elém tárul a Világ
Egy teremtő szemén át látom
Összes mocskát
De csitt!-ó jaj
Ne, ne szólj, ne beszélj hozzám,
Hagyj magamban,
Kedves Elmém!
Élvezni szeretném a kilátást csupán:
Lombos fák suhognak az este derekán
Feketébe forduló hatalmas kék ég
S megannyi röpködő kismadár a felszínén
Ez az én boldogságom,
Kicsi megnyugvásom:
Ablakomból kibámulni néha
Szobám csöndjében
Nagy békességben
Feladni gyarló, emberi létet
S csodálni a mindenható, vérző Természetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése