2010. március 2., kedd

The bird with the broken wings

Polly said:

-Nézd, ott egy kis madár! El van törve a szárnya! Nem tud többet repülni!

Tiffany wrote in her secret diary:

Ahogy ott álltam szomorúan kiabáló barátom mellett és néztem a földön
kétségbeesetten vergődő állatot hirtelen valahonnan a semmiből mély érzészuhatag csapott belém.
-Egyszer, még réges-régen álmomban egy gyönyörű helyen jártam. Minden annyira
szép volt, annyira tökéletes, nehéz volt elhinnem, hogy lézetik ez, és én itt vagyok.
(Valahogy az a gondolat is a fejembe férkőzött unos-untalan: hát mégis megérdemlem? talán még van remény...) Miközben táncot járt a szellő, én a magasra nőtt fűben hemperegtem valakivel...milyen furcsa...nem emlékszem az arcára...nem tudom ki volt az...de mit is számít ez, amikor olyan boldog voltam...feküdtünk egymás mellett, és mosolyogtunk...azt kívántam, bárcsak örökké tartana...az álom. Milyen jó volna ha soha nem kellene felébrednem...milyen csodás lenne így meghalni. De aztán felkeltem. Az álom tovaszállt, nagy,láthatatlan karján cipelte titkos, ismeretlen földjére magával a lelkemet. Soha többet nem jött vissza az az álom, hiába vártam. Vágytam.(elvágytam) Azóta néha azon ábrándozok talán nem is álom volt, hanem egy utazás az igazi valóságba. Honnan tudjam, hogy ahol most vagyok az a megtagadhatatlan valóság? Van-e bárki, aki ezt be tudja bizonyítani? Üres, tétova locsogás minden szó. Képmutató délibáb a világ?

"Miért nem értesz?? Annyira egyszerű... ÁÁ, nem értesz, hogyan is érthetnél meg amikor beszélek hozzád? A szavak csalfa gonosztevők, a látszat eszközei csupán. Annyira...evilágiak. Ítélj csak el! Szánj, ha akarsz, ez a legkönnyebb, a legevidensebb, amit tehetsz. Te meg nyugodj bele, hogy soha nem fogod megérteni. Nemhogy legalább segítenél, te mafla! Nem látod, hogy eltört a szárnyam? Így nem tudok visszarepülni hozzá....de esküszöm egyszer még visszatérek oda, és újra ott fogunk feküdni a fűben...örökre."

Ezek a zavaros gondolatok pár másodperc alatt süvítettek át rajtam. Amikor fölocsúdtam, csak ott álltam tovább földbe gyökerezett lábbal, és bámultam a madarat.
Már nem vergődött.
Halott volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése