Tompa fényben úszik a város éjjel
Félénken világítanak a lámpák az utak végtelenjében
Trónol már a Hold is a magasban régen
Mint dölyfös úr, veszi birtokba a fekete eget
Büszkén ékeskedve a pár órával,
Amit a kegyetlen Nap neki odavet,
Ahogy kutyának csontot az ember...
Tudja, nem sokáig tart uralma
Pirkadat előtt eltűnik tündöklő világa
Szertefoszlik, hogy újra csak álommá váljon
Maga mögött hagyva az álmokkal átszőtt valóságot
Közeledik a rideg másnap illata
Véget ér a titokzatos mámor pillanata
Vele tart a ködbe sok régi emlék
Elragadja a mohó múlt, ami az övé
Eljött talán az idő, hogy felnőjek, belátom
Kacagó homályba vész bolondos gyermekkorom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése