...-Barátom, Istennek házába belépve, mit érzel? Elönti a szíved az alázat és a gyönyörűség? A mindenekfelett álló, fenséges hit?
-Barátom, én az Istennek házába belépve vak embereket látok, akik gondolkodásra képtelenek, megbűvöltek, mert ostobák. Gyávákat látok s gyámoltalanokat, akik menekülnek félelmeik szülte félelem-életük elől, s azt hiszik, itt megbújhatnak, elkerüli őket sorsuk keze. És zsarnokokat látok, démonoknak cimboráit, bárányarcú rókalelkűeket, haszonleső hazugokat, kik anyagi javak szolgái csupán, nem Istené, mégis hitet mímelnek, mert így uralkodhatnak az ostobák és a gyávák felett. Ha nincs min uralkodni, nincs hatalom sem. Istennek házába belépve az emberi társadalmat látom, az anyagi világot. Mind egyformák, mind ugyanazt teszik, ugyanazt mondják. Szól az egyik, s másiknak mintha csak visszhangja volna. Mintha kiszállt volna belőlük a saját lelkük. Barátom, én nem így hiszek. Boldog vagyok, hogy van Isten, és vigyáz rám, mellettem áll. Azért áll mellettem, mert hiszek önmagamban. Mert nem menekülök, járom az utat ami előttem van, és nem fordulok vissza. Ha hibázok, másodszorra nem úgy teszek, mint előtte. Isten bennem él. Ott van mindenben. A fákban, a vízben, a virágokban, a kenyérben, amit eszek. "Isten" maga az élet. Aki ezt tudja, igazán tud mosolyogni. Szívből. Ha majd Istennek házába belépve valódi mosolyokat fogok látni az emberek arcán, és sok-sok saját formával és szépséggel rendelkező lelket, akkor majd, barátom, elönti a szívem az alázat és a gyönyörűség. A mindenekfelett álló, fenséges hit.
"Mielőtt a szentek szentjébe lépsz, le kell vetned a cipődet, de nemcsak a cipődet, mindent: úti ruhád-poggyászod, és ha már meztelen vagy, a meztelenséget, és mindazt, ami annak burka alatt van, és ami az alatt rejtőzik, azt is egészen, aztán lényed magvát, és a benne búvó magot is, s ha maradt belőled valami, még azt is, majd annak is a maradékát, s le kell vetned végül a fényt is, amit múlhatatlan tüzed áraszt. Csak a pőre láng az, amit felszív és felszívhat végre a szentek szentje, ennek az emésztő egyesülésnek egyik sem tud ellenállni." /Franz Kafka-"Az oktávfüzetekből"/
-Barátom, én az Istennek házába belépve vak embereket látok, akik gondolkodásra képtelenek, megbűvöltek, mert ostobák. Gyávákat látok s gyámoltalanokat, akik menekülnek félelmeik szülte félelem-életük elől, s azt hiszik, itt megbújhatnak, elkerüli őket sorsuk keze. És zsarnokokat látok, démonoknak cimboráit, bárányarcú rókalelkűeket, haszonleső hazugokat, kik anyagi javak szolgái csupán, nem Istené, mégis hitet mímelnek, mert így uralkodhatnak az ostobák és a gyávák felett. Ha nincs min uralkodni, nincs hatalom sem. Istennek házába belépve az emberi társadalmat látom, az anyagi világot. Mind egyformák, mind ugyanazt teszik, ugyanazt mondják. Szól az egyik, s másiknak mintha csak visszhangja volna. Mintha kiszállt volna belőlük a saját lelkük. Barátom, én nem így hiszek. Boldog vagyok, hogy van Isten, és vigyáz rám, mellettem áll. Azért áll mellettem, mert hiszek önmagamban. Mert nem menekülök, járom az utat ami előttem van, és nem fordulok vissza. Ha hibázok, másodszorra nem úgy teszek, mint előtte. Isten bennem él. Ott van mindenben. A fákban, a vízben, a virágokban, a kenyérben, amit eszek. "Isten" maga az élet. Aki ezt tudja, igazán tud mosolyogni. Szívből. Ha majd Istennek házába belépve valódi mosolyokat fogok látni az emberek arcán, és sok-sok saját formával és szépséggel rendelkező lelket, akkor majd, barátom, elönti a szívem az alázat és a gyönyörűség. A mindenekfelett álló, fenséges hit."Mielőtt a szentek szentjébe lépsz, le kell vetned a cipődet, de nemcsak a cipődet, mindent: úti ruhád-poggyászod, és ha már meztelen vagy, a meztelenséget, és mindazt, ami annak burka alatt van, és ami az alatt rejtőzik, azt is egészen, aztán lényed magvát, és a benne búvó magot is, s ha maradt belőled valami, még azt is, majd annak is a maradékát, s le kell vetned végül a fényt is, amit múlhatatlan tüzed áraszt. Csak a pőre láng az, amit felszív és felszívhat végre a szentek szentje, ennek az emésztő egyesülésnek egyik sem tud ellenállni." /Franz Kafka-"Az oktávfüzetekből"/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése