Pretty-deluxe edition from 2007

(based on the true story of the Korn song 'Pretty' from Follow the leader(1998))

Semmit nem éreztem.
Csak feküdtem ott.
A hideg kövön, és bámultam a semmibe kicsi szemeimmel.
11 hónapos voltam.

Lehetséges az, hogy ennyi éves fejjel emlékezzem ennek a napnak minden részletére?! Igen. A test egy fizikai burok. Ha ez megsérül, fájdalmat okoz, de elmúlik. A sebek begyógyulnak. De a lélek fájdalma soha. Az idő nagy úr, sok mindent helyre hozhat, jobb formába állíthat, de a tüske mindig megmarad. És ez a tüske sok-sok év múltával is hatással van jelentős dolgokra. Ezért emlékszem. Ezért vagyok ma az, ami. Ez lett belőlem. Az Ő hibája . Igen. Csak az övé. És én nem tudtam megvédeni magam. Kicsi voltam.

Szerettem a kiságyamat. Olyan meleg volt és puha. Hosszú órákat szundikáltam benne. Aztán jött anyuci, óvatosan kivett és megölelt és megetetett. Szerettem anyucit. A szobám is nagyon szép volt. Az én saját szobám, amit anyuci meg apuci már félévvel születésem előtt berendeztek a számomra. Barátságos volt. Tündéri. Mennyire szeretem ezt a szót. Rám is illett…aranyos gyerek voltam: angyali, szőke göndör copfok, kék szemek, kis kövérkés, vaskos lábak, piros-pozsgás arcocska-maga az Ártatlanság…szinte már túl tökéletes ahhoz, hogy a valóságnak megfeleljen. Ez nem volt így jól: muszáj volt megtudnom, mit is jelent ez: Élet. Szerettem apucit is. Mindig mosolygott rám. Amikor anyuci öltöztetett és fürdetett, ő csak ült, és hosszasan nézett. És emlékszem, mindig úgy csillogott a szeme. Amikor egyedül voltunk, akkor mindig játszott velem. Sokféle játékot. Ölelgetett, meg puszilgatott, levette a ruhácskáimat…nagyon vicces volt…hi hi…és…aztán…utána mindig simogatta a lábacskámat meg azt a valamit, ami a lábacskáim között volt…az kicsit furcsa érzés volt…azt a játékot nem értettem, de örültem, mert láttam, hogy apucinak nagyon tetszik. És amikor nagyon-nagyon tetszett neki, akkor mindig ő is leöltözött…hihi…mókás volt…és elővette azt a nagy valamit…ami nem tudom hogy miért volt neki… De amikor megjött anyuci, abba kellett hagynunk, mert azt mondta apuci, anyucinak nem tetszene ez a játék. Egy éjjel kiságyamban csucsultam mélyen…de hirtelen felkeltem..zajokat hallottam. Anyuci hangját, ami furcsa volt. Apucira is emlékszem: nevetett. Kimásztam…végig a folyóson, egyenesen a szobájukba. Anyuci a földön aludt, de nem értettem miért volt a nyitva a szeme, és miért volt alatta meg körülötte valami nagy vörös tócsa. Apuci ott állt melette, és még akkor is nevetett, és egy hosszú, fénylő dolgot fogott a kezében, amin olyan színű foltok voltak, mint az a tócsa. Nem értettem… …de emlékszem, akkor, abban a pillanatban először rossz érzésem támadt. Elkezdtem félni. Attól a csillogástól a szemében. Csak ott állt és rám bámult. Ijesztő volt. Aztán elidult felém, és én féltem. Először életemben. Megragadott és lehajított az ágyra. Levette a nadrágját, közben rólam is lerángatta a ruhákat, majd hátrarakta a lábaimat a nyakamba, mint egy rongybabának, és megbaszott. Sokáig csinálta. Fájt. Folyt a vérem. Nagyon. Őt nem érdekelte. Amikor befejezte, megfogott, elvitt és behajított a fürdőszobába. Kiment és becsukta az ajtót.

Semmit nem éreztem.
Csak feküdtem ott.
A hideg kövön, és bámultam a semmibe kicsi szemeimmel.
11 hónapos voltam.