Bekövetkezett.
Érzem már, megértettem.
Némán, búcsú nélkül olvadtál a múltba
Arcodat nem láttam, nem is néztél hátra.
Egykoron sóvárgott sziluetted gondolatban
Felidézni már alig-alig tudom, halványan,
Foszlányként szállnak fejemben az emlékek
Tikkadt parazsai, halk szavakként a szélben
Hiába kelnének útra, a por előttem rég elfogyott.
Megéri még vajon átszelni az óceánt hajón
Netán gyalog megkerülni a Földet, egy élet
Elég-e hozzá, hogy hozzád újból elérjek?
Választ tőled nem, tudom, csak
Az időtől kaphatok, s míg a szilánkokat
Próbálom illesztgetni össze egykedvűen
Egyre hajtogatva: ennek meg mi értelme
Az élére vasalt ráció felmondja a szolgálatot.
Nem marad megint más, csak bensőség, ott
Jó helyen járok, oda kell benézni, amit látok
Hátha az igazság, s én naprakészen hordozom
A terhet, mit te már ledobtál vagy még letagadsz
Hogy súlya ne legyen nehéz, ne legyen savas annyira.
Akárhogy is, számon nem kérheted rajtam soha
Hogy magamtól magamat széttépve óvtalak.
[impressziók]
'12. 05. 10.
szép és sajnos.
VálaszTörlés