Az energiák rezgése ma az égen kiegyensúlyozott
A csillagok állása nekem most csupa jót jósol
Állok a hegytetőn, a szél erejét tüdőmbe szívom
A talaj a lábam alatt eltűnik, semmiféle nyom
Nem utal rá, hogy a gravitáció érvényesülne
Jelen pillanatban, s ahogy megemelkedem
Pihekönnyen libbenek a magasba, az űr felé
Átsiklok a szférákon, testem meggyújtja a fény
Álmom véget ér, Halálom közelebb merészkedik
Megint egy nappal, s beront hozzám, alkudozik
Hogy éveimnek számát bizonyos javak ellenében
Megfelezné, és lelkesít, ígér, adja a legszebbet
Amit ő hisz, hogy az nekem szép és kell és azért
Megteszem amit kér, mert tudja jól, hogy nem ér
Ám annyit semmi, mint saját ideám, amit vallok
Az életről, s beteljesülése után meg is halhatok.
-Uram, Ön jól gondolja, nem vagyok az a fajta
Aki sajnálja, hogy tőlem vastagodik a pénztárcája
Az üzlet korrekt, a profit majd a felhőkbe száll
A többiért igazán nem kár, a környezettudatosságot
Mindenki leszarja már, egyszer úgyis eltűnik a földi világ.
S legfőképp engem mit érdekeljen, aki ott hamu lesz
Ekkor régen, lelkem gázgömbként csillog majd az űrbenÁlmomnak nincsen vége, s kacajom zengi be örökké az eget.
'12. 04. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése