Medvebőr

Mikor lementem a külvárosba
kenyérért meg egy kis tejért
(cirkuszra most nem futotta)
ott találtam őt, az árokban még
ahol tegnap óta feküdt fél-részegen
nem kimondottan feltűnésmentes
pozitúrában, nyakában mindkét lába
valahogy, mellkasán hányása megszáradva:
pár dekányi füstölt párizsi a koccintósban
némi epével körítve, sójával, kis borssal
kulináris élvezetet illetően csak ínyenceknek
mi magam is volnék, de most inkább továbbmegyek.

-Hazafelé sietek én nagyon vagy izé, munkába
szóval bocs, de felsegíteni nem és ki se tudlak
mi? ja nem, nem dohányzom, nincsen, nem kell
inkább te se tedd, elvisz a rák, gondolkozz, ember
küzdj és bízva bízzál, na de lépek mert bennem
nagy hiányt szenved az együttérzés és a kegyelem,
nem érdekel engem, mi bajod van, mert büdös vagy
ocsmány, ostoba és otromba, ó, oltalmas szent anya!
(segíts a tévelygőkön, óvd, kiknek fedelük nincsen
a fejük fölött és mindennapi élelmüket add meg
jaj, szegények, csak engem hagyjanak békében.)

Mikor lementem a külvárosba
kenyérért meg kis párizsiért, hátha
a boltba végül nem mentem, a kukába
találtam jóféle eledelt, azzal elvoltam
több mint fél napig, hát a pénzt így
folyadékra fordíthattam, ittam reggelig
utána nagyszerűen elaludtam a téren
a szobor alatt, csak fájt utána mindenem
mer' a múltkor megvertek a szaros suhancok
ellopták még a cipőmet is, hát mezítláb járok
mostan, de nem bánom, szellőzik a lábam
jobban esik bebaszni s álmodni a múltam.

'12. 05. 13.