Mintha csak lélek lettél volna
Úgy szippantott be a nagy fehér arcú örvény
Mintha álmodtál volna
S még közben aludtál is volna!
Mentem, jöttem, akartam
Néha suttogtam is unos-untalan
De csak félénken, halványan.
Ettem, ittam, neked soha semmit
Nem hagytam.
Álltál ott a semminek tetsző valóságban
És néztél bele a szemembe, oda, abba a feltérképezhetetlen, vadregényes országba.
Skizo-kéj, mentális agyorgazmus, mindez jár nekem:
Mert megérdemlem.
De más nem. Lehetetlen.
Nem hittem, hogy ezt egyszer beismerem.
Szép ábrándjaim, selymes, rózsaillatú képzeletem...mit tettetek velem!
Ah...ez most csontig mart...
VálaszTörlésAnnyira gyönyörű..köszönöm az élményt.
Erről a Boldogság Nyomában c. Will Smith-film jut eszembe, amiben elhangzott, hogy „jogunk van az élethez a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez”. Azon gondolkodtam Jefferson mit érthetett a boldogságra való törekvés alatt? Talán azt, hogy egy életen át csak törekszünk a boldogságra, de sosem érhetjük el, hiába is teszünk meg mindent... honnan tudhatta ezt?..
VálaszTörlésNa mindegy, én azért nem teljesen így gondolom, viszont ez jutott eszembe :)
Nahát, micsoda párhuzamokat fedezel fel.:)
VálaszTörlésEzt a filmet nem láttam, de a Függetlenségi Nyilatkozatot vágom. Hááát, nekem sem jut hirtelen más eszembe. Hogy honnan tudta? Talán mert ő is ember volt, mint mindenki más, és ugyanúgy törekedett a boldogságra.:) Én egyébként optimista vagyok ilyen téren, és hiszek benne, hogy el lehet érni a tartós boldogság állapotát.
Én is hiszek benne. Aki nem így van ezzel, azok nagyon be tudnak savanyodni, és az nem jó.
VálaszTörlésA filmet pedig ajánlom :)