The touch of veil

...amikor feleszmélt, nem tett semmit, csak felült, és az ágy szélére kuporodott. Unottan nézett az órájára. Hajnali négy órát mutatott. Nyitva volt a teraszra nyíló ajtó, és épp hallotta amint sebesen zúg el egy autó a háza előtt. Az elhagyatott kis utcában, ahol lakott a város egyik külterületén, ritkán járt akármilyen jármű, de a napnak ebben a szakaszában mindig befordult néhány, és mindig nála állt meg. Lassan felkelt,-valamilyen halk dünnyögés kíséretében- majd cigarettára gyújtott. Belenézett a megrepedt, rúzsfoltos tükörbe, ami szobája szerény felszerelésének egyik lényeges részét jelentette. A tükörben egy arcot látott. Dagadtak voltak a szemei, és tömény, fekete szemfesték kenődött el körülöttük. Mindehhez párosult egy semmitmondó, halott tekintet. Azon tűnődött, ki lehet az a nő, akit lát, és miért nem önmagát látja. Hirtelen elképzelte, ahogy egyre hosszabbodó, és egyre erősödő ráncok fonják körbe kuszán a bőrt, úgy, hogy olyan mélyre vésődnek a barázdák, amennyire csak tudnak, úgy, hogy vér csorduljon ki azok mentén."Fátyolt kellene hordanom." Állapította meg magában. Sarkon fordult, és vetkőzni kezdett. Levette azt, ami eddig rajta volt: egy fekete latex mini-ruhát, és a fekete, magassarkú szandálját. Hirtelen hatalmas fáradtság borította el. Életének vas súlyú nehezéke. Már világosodott. Elnyomta a csikket, ivott egy kortyot abból a pohár whiskyből, ami az asztalon volt, és az ágyba zuhant meztelenül. Hamar elnyomta az álom, de előtt félhangosan ezt mondogatta:"Kell egy fátyol...egy fátyol..egy fekete fátyol."
Egy kislánnyal álmodott. Mint rendszeresen. Egy három év körüli, vörös hajú, zöld szemű kislánnyal, aki házuk virágos kertjében futkározott, és közben ott volt a mamája és a papája is, akik vigyáztak rá. Minden egyes nap mosolyogva kelt fel. Arra gondolt, hogy ezt az álmot nem látja senki más, és nem veheti el tőle senki más. Örökké tart, akárcsak a halhatatlanság. Minden egyes nap arra várt, hogy eljöjjön az éjjel, amikor soha nem kell felébrednie.Egy nap egy ismeretlen férfi rontott be a kicsiny szoba ajtaján. A következő látvány fogadta: a vörös nő az ágyon feküdt, vörös vére tengerében. Hasán egy éles tárgy több, mély szúrásának nyoma.
Fején egy fekete fátyol libegett lágyan a tavaszi szellőtől, amit a nyitott teraszajtón át jutott be. Libegett, de éppen csak annyira, hogy ne hulljon le...