Az utolsó napon megrezzentek a fák.
Könnyező hullócsillagok érkeztek
Az égből szakadó árva vércseppek
Pattantak a megrepedt aszfalton
Nesztelen...
Hallod-e a csöndnek menetelő zaját?
Érzed-e a megvarrt sebek feltépett sikolyát?
Itt az óra, amott halál, jönnek a tankok
Puskákból dörren októberi fájdalom.
*
Lassú, omladozó falak közt járok
Elrejtett kincsemet nem találom
Ti loptátok el, gaz véglények?
Vagy tán én ástam el a kertben
Egy delíriumízű ködös éjjelen...
Mire a harc hát, hontalan lélek
Ha menedéket hazában nem talál?
Induljatok tüstént egri feministák,
Tajtékzó jeanne d'arcok, eretnek
Mártírok, míg bőrötök nem nyúzzák.
*
Meghalt a város.
Vörös ajkú csüggedés.
Bánat ízű méregfolyó
Ontja a szenvedés énekét.
Itt vagyok még mindig,
Valakire, mondd, várok?
Dombtetőn állok, a füst
Gomolyog, sírnak mind
A gyászoló öregasszonyok.
Nem: én nem sírok, ó Hatalmas
Isten, én nem sírhatok.
