Mr. Halál

-0 fok. Éppen kellemes idő egy kis újságolvasásra a reggeli kávéhoz-gondolta Mr. Halál és hanyag mozdulattal vágta le maga mellé fekete aktatáskáját. Tavaly október volt. A kedvenc kávézója előtt ült. Mióta a környékre költözött, mindig itt kezdte a napját. Tél közeledett már, és igencsak hideg volt odakinn, de őt ez egyáltalán nem zavarta, sőt, elmondása szerint kedvelte is, mert így jobban tudott koncentrálni. Kizárólag gazdasági lapokat olvasott, abból is csak a legnívósabbakat. Különös figyelmet fordított rá, hogy folyamatosan naprakész legyen egyaránt a hazai és nemzetközi helyzettel. Már csak a munkájából adódóan is. Tudniillik biztosítási ügynök volt. A kezdetek kezdete óta ezzel foglalkozott, mióta két munkáltatója, a Nagy Öreg és társai Kft., illetve a Kárhozott lelkek Zrt. egymással szerződve őt a Földre küldte. Imádta a hivatását, és miután az emberek között élt, neki is emberi létformát volt szükséges gyakorolnia, amit szintén hamar megszeretett, főleg, hogy neki járt az a néhány extra, ami a halandóknak nem. Mindemellett rendkívüli mértékben azonosult a földi léttel, amelyet nagy mókának tartott. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy abszolút versenyképes bérrel büszkélkedhetett, szóval nem volt oka panaszra. Mégis mondogatta időnként:
 - Ez a mocskos kapitalizmus...
Nem mintha a szocializmust, vagy bármi mást preferált volna annak idején. Ezt is csak az emberektől tanulta el: mindig az aktuális rendszert kell szidni. (Egyébként leginkább az anarchistákkal szimpatizált.) Ettől eltekintve azonban Mr. Halál békésen éldegélt és vette el az emberek életét.

Természetesen az emberek nem tudhatták, hogy ő Mr. Halál, így egy számukra sokallta pozitívabb és szokványosabb csengésű nevet használt, ami a Thomas Smith volt. Ügyfélkörét időről időre szorgalmasan bővítette. Egy-egy új személyt általában akkor keresett fel, ha legfeljebb 10 éve volt még hátra. Kiváló munkaerő volt, de humánus. Nem akart túl korán zavarni. Ellenállhatatlan karizmája, no és persze semmilyen átlagos, földi biztosítóval össze nem hasonlítható ajánlatai nem okoztak túl sok "fejfájást" arra nézve, hogy az illető megköti a szerződést vagy sem. Persze, hogy megköti. Az embernek a dohány a lényeg. Megkapja. A Főnököknek a lélek kell. Megkapják. Hogy melyikük, azt a halandó életének mérlege dönti el. Elviekben. Gyakorlatokban Mr. Halál hallott már pletykákat hogy ez bizony korántsem ilyen könnyen működik, ugyanis rendre viszályok dúlnak az ilyen-olyan bűnös, de még megmenthető, illetve a nem bűnös, de még élete utolsó pillanatában is kísérthető alapanyagokért. Azonban ők is tudják, hogy a viszály állandó jelleggel mérhetetlenül derogáló, így alkalmanként kompromisszumokba kényszerülnek. Egyszóval, ha éppen nincs háború, alkudozás folyik. Még a holtakkal is. Az ilyen ügyeket viszont a legdiszkrétebb körülmények között intézik el. Ha egy beavatott nem ennek megfelelően jár el, azt likvidálják. Ennek folytán Mr. Halál hamar megértette, miért is volt olyan a Föld, amilyen.
Jól szórakozott.
Azon különösképp, mekkora tekintélye volt. Mekkora misztérium lengte körül a lényét, mekkora homály borította be tetteit. Beszéltek róla. Féltek tőle. Egyesek meg rajongtak érte. Mennyi nő rajongott érte! Megálmodták, megfestették, róla írtak verseket, regényeket. Az elcsépeltségig. A divatos közhelyig. Felháborító.
-Bezzeg, ha egyszer bekopognék az ajtótokon.-gondolta egyszer vigyorogva.
Ugyanakkor gyűlölte, hogy nem használhatta ki teljeskörűen hatalmát, hiszen nem fedhette fel kilétét. Ami viszont a nőket illeti, jutott neki elég így is, hiszen megtapasztalhatott mindent, ami emberi, és szerencsére a Főnökök megnyerő külsővel ruházták fel, amihez párosult az eredeti valójához tartozó végzetes kisugárzás.

Irigylésre méltó. Volt.
 

És mindennek lőttek év elején. A Nagy Öreg megint csúnyán összerúgta a port az Elkárhozott lelkek Zrt. főigazgatójával, ifj. Lucifer Kamuferrel, aminek széles körben eszközölt létszámleépítés lett a vége, melynek következtében Mr. Halált is kirúgták, mivel eredetileg a Nagy Öreg vette fel, de Lucifer talált egy személyt, aki kevesebbért dolgozik. Mi tagadás, a Nagy Öreg mindent összevetve nem sokat ellenkezett az ügyben. Így történt, hogy néhai Mr. Halál egyik napról a másikra megszűnt Mr. Halálnak lenni és munkanélküli segélyen tengődve folytatta tovább emberi létét Thomas Smith néven. Gyorsan megöregedett, mint egy halandó, nem volt már menő.
-Ez a mocskos kapitalizmus...-mormolta magában gyakran azóta is, nagyobb bosszúsággal, mint korábban bármikor.